A kislányomnál el sem tudtam képzelni mi lesz a szülés után, mit kezdek vele otthon egész nap.Terveket szövögettem, hogy majd otthonról dolgozom, stb., stb.
A kollégáim a kiírt időpont előtti hetekben kérdezgettek, hogy meddig dolgozom még, miért nem megyek haza kis ruhákat mosni, meg azon viccelődtek, hogy a munkahelyről megyek majd be a kórházba.Végül az utolsó 2 vagy 3 hétre vettem ki szabit, a pici pont úgy született meg, hogy nem kellett táppénzre vagy szülési szabira vonulnom szülés előtt.
A nőgyógyásznál aztán találkoztam egy kismamával (akkor még az első pár hónapban járt), aki ugyanazt mondta, mi lesz vele a munkája nélkül.
Háát a szülés közeledtével egyre kevésbé hiányzott a munka, és miután a kicsi megszületett, "ellátott" elegendő teendővel - pedig az első hónapokban sokat aludt, de gyakorlatlan kismamamként lekötött a szoptatás meg a peluscsere, aztán ahogy egyre többet volt fent egyre többet lehetett vele foglalkozni- ma már lassan 2 éves, és több mindent lehet mellette csinálni, de a távmunka (már ahol kommunikálni is kell folyamatosan a munkahellyel) szóba sem jöhet.Elvégre amikor épp nyűgös a gyerek, vagy etetni kell, vagy épp olyasmihez nyúl, amihez nem szabadna, akkor nem telefonkonferenciázhatok.Max. esténként lehet olyan munkákat megcsinálni amit csak továbbítani kell valahova...
És hiányzik e a munka?Nem igazán, mivel a gyerkőc fejlődését nap mint nap látom, egyre nagyobb öröm vele foglalkozni és jelenleg ez sokkal hasznosabbnak tűnik számomra mint bármilyen karrier.Persze mindennek megvan az életben az ideje és a helye, a karrierépítésnek is (a gyerkőc előtt 7 évet dolgoztam), a gyerkőcök előtt illetve amikor már a gyerekek nagyobbak lesznek.
