kismama blog

Valamelyik délután szokás szerint elsétáltunk a gyerekekkel a játszótérre, ahol 3-4 éves kisfiú tartózkodott az apukájával éppen.Szokás szerint köszöntem a gyereknek és az apjának is, de nem jött válasz.Nem tudom miért én érzem ilyenkor hülyén amgam, amikor annak kéne aki nem viszonozza, ha köszönnek neki, de túltettem magam a dolgon, és a gyerekeket tettem rá a különböző játékszerekere.Majd megjelent anyu, aki szintén nem köszön, helyette ráült a gyerekeknek készült hintára és kicsi fiát kérdezte meg, hogy szerinte nem szakad e le a hinta.A gyerek ugyan azt válaszolta, hogy de, valószínűleg igen, mire anyu közölte vele, hogy de rendes vagy fiacskám.Közben apu leült az egyik padra, én épp a másik padra készültem leülni, mikor is anyu nevetve elmesélte hogy 12 éves korában leszakadt alatta egy hinta, majd felállt és ráült a másik padra.Több üres pad nem lévén állva maradtam.Közben apu teljesen elterpeszkedett a padon és invitálta anyut, hogy ő is üljön át, miután a nő nem mozdult, apu átült hozzá.Hamar megunták az ottlétet és ekkor közölték csemetéjükkel hogy menni kéne.A gyerek továbbra is csúszdázott, majd kérte anyját hogy számoljon és ő úgy csúszik le.Ekkor anyu odament, hátulról megcsiklandozta a gyereket, aki totál megijedt (erre anyu csilingelve felkacagott), majd közölte, hogy menjünk biztos a kislány is csúszni akar (utalt ekkor először ránk, illetve nagyobbik lányomra).Ahogy elmentek, nagyobbik leányom háromszor utánuk szólt, hogy szia, erre anyu közölte a fiával, hogy köszönj szépen, nem hallod hogy neked köszönt  a kislány?Mindeközben egy pillantást sem vetett ránk, és nem is mondta kislányomnak se, hogy szia.Kedvem lett volna szólni, hogy ha esetleg ők visszakösszönnének, akkor a gyerekük is ellesné a jó példát, nem?Minden esetre annak örültem, hogy kislányomnak sikerült elérni, hogy bunkókámék reagáljanak valamit...