Több helyen olvastam, hogy lehetetlen feladat, de egyáltalán nem így van!Csak türelem meg egy kis idő kell hozzá.
Mire megyszületett a kisebbik lányunk, a nagyobb (2 éves) már rendszeresen aludt délutánonként, ebéd után 2-3 órát (megjegyzem nem volt egyszerű feladat, eleinte nagyon nem akart aludni, volt, hogy 1 óra kellett az elaltatásához).Az újszülött persze délutánonként nem feltétlen akart aludni, illetve általában akkor lett éhes, mire lefeküdtünk a nővérével.Az etetésre természetesen a nagyobbik leányzó is felkelt, és a szoptatás végén kezdhettük az alvási procedúrát elölről.Ha a pici éppen aludt, akkor persze a nővére kezdte a "műsort": hangosan énekelgetett, beszélt vagy rugdosta az ágyát, erre szerencsére a pici nem ébredt fel.Végül 2-3 hét után beleszoktunk az új helyzetbe:a délután alvás 30 perccel vagy 1 órával később van, így a nagyobbik leányzó lefekvés után hamar elalszik, a pici pedig általában 1 órával később éhes (elvégre délutáni alvás előtt evett), ilyenkor persze áthozom a másik szobába, és szoptatás után esetleg itt alszik tovább vagy csendben nézeget.
Előbb-utóbb az új jövevény valószínűleg alkalmazkodik a már kialakult alvási rendhez: elvégre akkor van nyüzsgés amikor a többiek ébren vannak és nyilván ez érdekli a kicsit, tehát akkor igyekszik fent lenni és akkor alszik amikor csend van:) Szerintem célszerű a picit minél többször kivenni a kis ágyból, amikor épp nincs közös alvás: nálunk pl. egy szivacson fekszik a szobában, így nézegethet körbe vagy játszhat vele a nővére is, ha viszont fáradt akkor nyugodtan aluszkálhat is.
