Kint szoktuk az egyik fenyőt az udvaron feldíszíteni, így egyrészt nem kell karácsony után kidobni szegény fát (én mindig sajnálom a kidobott fákat az ünnepek után, szomorú látvány) másrészt tuti nem borítják fel a fát bent a gyerekek (a kicsi még csak 2 hónapos múlt ugyan, de a 2 év 2 hónapos nagyobbik simán feldöntene egy kisebb fát) illetve nem eszik meg a lehullot tűleveleket.
Tavaly nagyon hideg volt karácsonykor, gyorsan feldíszítettük a fát, amíg az akkor még 1 év 2 hónapos leányzó aludt.A babakocsiból megnézte ugyan, de annyira nem kötötte le, tavasszal már tetszett neki az a játék, hogy leszedett díszeket és a színes gömböket megpörgettük bent a szőnyegen.
Idén viszont már ő is díszíteni akart, szerencsére jó is volt az idő, csak a hóolvadás és az eső miatt tocsogott a kert.Végül a délutáni alvás után fél4kor kezdtünk neki a díszítésnek, a nagyobbik leányzó már lelkesen rakosgatta fel az alsó ágakra a díszeket, csak a korai sötétedés miatt igyekezni kellett, hogy elkészüljünk, amíg látunk is valamit.Úgyhogy családilag szorgosan tocsogtunk a sárban a fa körül és lelkesen díszítettünk.A 2 hónapos pici leányzó azzal járult hozzá a dologhoz, hogy békésen aludt a babakocsiban és csak 5kor sírt fel, hogy éhes:)Amikor már elfogytak azok a díszek amit a kislányunk fel tudott rakni, odajött és közölte hogy kér még díszt.Mondtam neki, hogy nincs több, erre lelkesen leszedegette az addig felpakoltak és áthelyezte máshova vagy odahozta hozzánk azokat a díszeket amit nem tudott feltenni és megmutatta, hogy hova tegyük.
Legnagyobb meglepetésünkre a nagyobbik szemünkfénye napokon keresztül elalvás előtt este lelkesen ismételgette, hogy papa, mama meg ő díszített fát, a kishúga nem díszített, mert még pici:)
Nagyon örülök neki, hogy ekkore élmény volt neki az első fa díszítés, mert a közös élményeknél azt hiszem nincs nagyobb ajándék...
