A kislányom 2 és fél éves, és bár sokat olvastam a 2 évesek érzelemkitöréseiről (sírás, hiszti), reménykedtem, hogy megússzuk a dolgot.Aztán egyik napról a másikra bizony megjelentek a sírások, először könnyebben meg lehetett nyugtatni, aztán egyre nehezebben.Sajnos volt, hogy elvesztettem a türelmem és megemeltem a hangom, vagy ha nem akart felöltözni, egyszerűen felöltöztettem, de csak rosszabb lett a dolog, hevesebben sírt, kapálózott.Ha kedvesen megkérdeztük mi baja, akkor sem hagyta abba a bőgést.
Gőzöm nem volt, mit lehetne tenni, az mégsem állapot, hogy minden séta előtt órákat könyörögjek, hogy öltözzön...És ekkor, ahogy lenni szokott néha, hirtelen az egyik reggeli TV műsorban figyeltem fel egy gyermekpszichológusnővel folytatott beszélgetésre, ahol ez volt a téma.És végre a szokásos, értsük meg a gyereket, nyugtassuk meg szöveg helyett konkrét tanáccsal szolgált a hölgy: próbáljuk megnevettetni a gyereket.Pl. azzal, hogy zavarjuk el együtt a hiszti manót.Mert gondoljunk bele, hogy a gyerek amikor hisztizik dühös, máshogy nem tudja levezetni a dühés és ilyenkor csak olaj a tűzre, ha megsimogatjuk a fejét, hogy minden rendben van, vagy uram bocsá kiabálunk vele.El kell neki mondani, hogy tudjuk, hogy dühös és a hiszti manó mesével megnevettetni.Aznap reggel természetesen ismét sírt valamiért és legnagyobb meglepetésemre a hiszti manó említésére elnevette magát és többször együtt kellett integetnünk a hiszti manónak.Az eltelt pár napban működött a dolog:)))
De talán nem is a hiszti manó tette a csodát, hanem az egy csónakban evezünk szemlélet:rájöttem (persze mondani könnyű, a gyakorlatban kivitelezni nehezebb), hogy türelemmel és megértéssel kell a kislányomhoz közeledni és egyenrangú félként kezelni, nem rosszcsont kölökként aki engem akar kiborítani ismételten.Pedig néha könnyebb a dühünket is a gyereken kitölteni vagy magunkat sajnálni, nehéz elfogadni, hogy a gyereknek sem könnyű, nem jókedvében hisztizik.
Elmondtam neki, hogy nekem is néha nehéz és régen én is hiszitztem, de leszoktam róla:)), és sokat segít azzal, ha gyorsan felöltözik, meg akkor többet sétálhatunk, több idő jut a játékra, stb.
