kismama blog

Minden kismama találkozik a felicitas nevezetű céggel: ők állítják össze az alanyi jogon járó termékmintákból lés tájékoztató füzetekből álló baba mama csomagokat.Csak nem ingyen: mivel bár kisbetűs tájékoztatás van róla, de csak a telefonos megkeresések után érezhetjük a bőrünkön: az elérhetőségünket kiadját jópár marketinges cégnek.

Engem már többször kerestek biztosítási ajánlatokkal, ismeretterjesztő kismamáknak szóló a könyvekkel, de a mai telefon viszi a pálmát.Gyakorlatlan telemarketinges közli, hogy a felicitas révén jutott a számomhoz és hogy tudomása szerint tavaly vettem át egy ilyen csomagot.Hány éves is a gyermek?Ja, csak 3 hónapos, akkor ez a termék neki nem felel még meg, de van másik gyermek?Mennyi idős?Ja 2 éves, akkor neki jó lesz. Gondolom ha tudja, hogy tavaly vettem át ilyen csomagot, akkor esetleg infója vana  gyerekekről is, mivel azt is rá kell írni a szelvényre (aminek ellenében adják a csomagot).Nagy akció, 60 ismeretterjesztő kártyás bemutatócsomag, csak 980 ft (postaköltséggel együtt, az fontos, mert még ha erre rájönne 300 forint postaköltésg, na az hazavágná a családi kasszát:))), és most ajándékba a kedves szülők kártyatartó dobozt kapnak (hogy miért jó az nekem?) , a gyerek meg egymásba rakható műanyag dobozokat (mintha nem lenne otthon elég doboz amúgy is).És utána eldönthetnénk, hogy megrendeljük e a többi csomagot.Tapasztalt anyuka révén (Micimackós 30 részes cuccot is próbáltak már ránk sózni levélben) rögtön visszakérdeztem némileg viccesen, hogy hány csomag is van?25? Legnagyobb meglepetésemre a nő komolyan közlte, hogy igen 25 csomag van (azok már csak 20-30 kártyát tartalmaznak), majd vonakodva bevallotta, hogy a 2.-3. csomag 1400, a többi 3600 forint darabja, de bármikor lemondható!Szóval az egész potom 75000 forint, hülyének is megéri!Kérdeztem, hogy van e internet oldal esetleg, mire a válasz:dehát azért ilyen olcsó a bemutatócsomag!Akkor felveheti e az adataimat a rendeléshez?Nem?Miért nem?Ezt olyan hangsúllyal kérdezte, mintha valami súlyos bűnt követnék el...Mondtam, hogy látatlanban nem vagyok hajlandó vásárolni 980 ftért sem...bár legszívesebben azt mondtam volna, hogy nem mindegy, miért nem??????Bár elmondhattam volna azt is, hogy érdekes termék lehet aminek a megtekintéséért is fizetnem kell, jó hogy nem kell mindjárt a boltban fizetni azért hogy bemegyek vagy hogy belelapozok egy egy könyvbe, hogy eldönthessem meg akarom e venni...

Kint szoktuk az egyik fenyőt az udvaron feldíszíteni, így egyrészt nem kell karácsony után kidobni szegény fát (én mindig sajnálom a kidobott fákat az ünnepek után, szomorú látvány) másrészt tuti nem borítják fel a fát bent a gyerekek (a kicsi még csak 2 hónapos múlt ugyan, de a 2 év 2 hónapos nagyobbik simán feldöntene egy kisebb fát) illetve nem eszik meg a lehullot tűleveleket.

Tavaly nagyon hideg volt karácsonykor, gyorsan feldíszítettük a fát, amíg az akkor még 1 év 2 hónapos leányzó aludt.A babakocsiból megnézte ugyan, de annyira nem kötötte le, tavasszal már tetszett neki az a játék, hogy leszedett díszeket és a színes gömböket megpörgettük bent a szőnyegen.

Idén viszont már ő is díszíteni akart, szerencsére jó is volt az idő, csak a hóolvadás és az eső miatt tocsogott a kert.Végül a délutáni alvás után fél4kor kezdtünk neki a díszítésnek, a nagyobbik leányzó már lelkesen rakosgatta fel az alsó ágakra a díszeket, csak a korai sötétedés miatt igyekezni kellett, hogy elkészüljünk, amíg látunk is valamit.Úgyhogy családilag szorgosan tocsogtunk a sárban a fa körül és lelkesen díszítettünk.A 2 hónapos pici leányzó azzal járult hozzá a dologhoz, hogy békésen aludt a babakocsiban és csak 5kor sírt fel, hogy éhes:)Amikor már elfogytak azok a díszek amit a kislányunk fel tudott rakni, odajött és közölte hogy kér még díszt.Mondtam neki, hogy nincs több, erre lelkesen leszedegette az addig felpakoltak és áthelyezte máshova vagy odahozta hozzánk azokat a díszeket amit nem tudott feltenni és megmutatta, hogy hova tegyük.

Legnagyobb meglepetésünkre a nagyobbik szemünkfénye napokon keresztül elalvás előtt este lelkesen ismételgette, hogy papa, mama meg ő díszített fát, a kishúga nem díszített, mert még pici:)

Nagyon örülök neki, hogy ekkore élmény volt neki az első fa díszítés, mert a közös élményeknél azt hiszem nincs nagyobb ajándék...

Több helyen olvastam, hogy lehetetlen feladat, de egyáltalán nem így van!Csak türelem meg egy kis idő kell hozzá.

Mire megyszületett a kisebbik lányunk, a nagyobb (2 éves) már rendszeresen aludt délutánonként, ebéd után 2-3 órát (megjegyzem nem volt egyszerű feladat, eleinte nagyon nem akart aludni, volt, hogy 1 óra kellett az elaltatásához).Az újszülött persze délutánonként nem feltétlen akart aludni, illetve általában akkor lett éhes, mire lefeküdtünk a nővérével.Az etetésre természetesen a nagyobbik leányzó is felkelt, és a szoptatás végén kezdhettük az alvási procedúrát elölről.Ha a pici éppen aludt, akkor persze a nővére kezdte a "műsort": hangosan énekelgetett, beszélt vagy rugdosta az ágyát, erre szerencsére a pici nem ébredt fel.Végül 2-3 hét után beleszoktunk az új helyzetbe:a délután alvás 30 perccel vagy 1 órával később van, így a nagyobbik leányzó lefekvés után hamar elalszik, a pici pedig általában 1 órával később éhes (elvégre délutáni alvás előtt evett), ilyenkor persze áthozom a másik szobába, és szoptatás után esetleg itt alszik tovább vagy csendben nézeget.

Előbb-utóbb az új jövevény valószínűleg alkalmazkodik a már kialakult alvási rendhez: elvégre akkor van nyüzsgés amikor a többiek ébren vannak és nyilván ez érdekli a kicsit,  tehát akkor igyekszik fent lenni és akkor alszik amikor csend van:) Szerintem célszerű a picit minél többször kivenni a kis ágyból, amikor épp nincs közös alvás: nálunk pl. egy szivacson fekszik a szobában, így nézegethet körbe vagy játszhat vele a nővére is, ha viszont fáradt akkor nyugodtan aluszkálhat is.

Ma mindenütt azt hallani, hogy az anyatej a legjobb táplálék a gyereknek, van is benne valami, pláne ha a mamának van elég teje.Az alábbiakat kezdő szoptató kismamáknak írom le: ne essenek kétségbe, ha esetleg elsőre nincs elég tejük.

Az első gyerkőcnél rengeteg tejem volt, csak a kicsi nem nagyon akart szopizni, hasfájós volt, így bármennyire erőlködtünk (ébresztések, folyamatos mérlegezés, ha nem evett eleget visszatettem szopizni) a súlya nem a diagramnak megfelelően alakult, persze aztán másfél éves korára behozta, azóta is remek étvágya van.

A második gyerkőc szerencsére nagy étvágyú, amíg beindult a tejem naponta másfél óránként rengeteget szopizott (akár 1 órát is a mellemen volt), így amikor kijött a gyerekorvos (bár a pici előtte szopizott jó 40 percen keresztül megint éhes lett és elkezdett ordítani) megkérdeztem, hogy normális e hogy a baba ennyit van mellen.Mire a ledöbbentő válasz (miközben a kicsi folyamatosan ordított tovább): tessék 2 óránként max. fél órát szopiztatni, az épp elég, elvégre ha sokat van mellen a pici, akkor hogy látom el a napi dolgaimat (érdekes ez egy gyerekorvos sájából, azt hittem a gyerek érdekeit tartja szem előtt, nem az én "napirendemet").Már nagyon mellre tettem volna a picit (egyre jobban sírt), de erőt vettem magamon és megvártam amíg a doki kitölti a papírokat. Majd megvizsgálta a picit és közölte, hogy jé tényleg éhes.A gyereket továbbra sem etethettem emg: végig kellett hallgatnom, hogy nem lehet a gyereket éhezni hagyni, mérjem meg minden szoptatás után, evett e 70g-t (annyi van a nagykönyvben), biztos nincs elég tejem: akkor tápszerezni kell és okvetlen hívjam fel jövő hét elején és számoljak be róla, hogy mi újság.Próbáltam elütni a  dolgot, mondván ennek a gyerkőcnek legalább van étvágya, de a doki közölte, hogy igen igen, de ha nincs mit enni az is nagy baj.Megjegyzem, a kicsi súlya gyarapodott szerencsére folyamatosan, azért sem értettem ezt a visszajelzés dolgot, az első gyereknél érdekes mód a doki nem aggódott (pedig az ő súlya sokáig elmaradt a várttól).

Azt már nem akartam az orvossal közölni, hogy mi van ha a gyerek sokszor bealszik szopizás közben, esetleg lassabban eszik, hogy magyarázzam meg a picinek, hogy az anyatejet gyorsabban szívja (jobb ha minél előbb megszokja a gyorskajáldát, ne nyámmogjon órákat), illetve ha ne adj Isten többet akar enni az előírt 70 gnál, akkor ne adjak neki???????Vagy ha egyszer-kétszer kevesebbet eszik, akkor tömjem bele?????Esetleg mit csináljak hogy több tejem legyen???

Kétségbeesetten neki láttam az inteneten keresgélni, a párommal vetettem herbateát, mondván, hogy csak tápot ne kelljen adni a picinek.És mit látok több honlapon: 1. minél többet szopik a gyerek, annál több tej lesz (ez be is jött, másnapra már jóval több tejem lett), tehát igenis szoptatni kell akár órákon keresztül eleinte, 2. a csecsemőknél időről időre úgynevezett krízis alakul ki, hirtelen több tej kell nekik, ezért többet szopiznak, persze azért az idő (max.1 nap) amíg a mama kellő tejet tud termelni, de addig sem szabad tápszert adni, mert utána nem fog szopizni a gyerek.

Szerencsére másnapra több tejem lett, érdekes mód mióta jobban jön a tej a pici "gyorsabban" szopizik, szóval megoldódott a dolog.A gyereket azóta is max. 2 naponta mérem, szépen gyarapszik, akkor adok neki amikor kéri (van hogy pár percet szopizik 2 rendes hosszabb etetés közt) és gőzöm sincs, hogy mennyit szopizik alkalmanként.....

A dokit persze visszahívtam, szerencsére csak az asszisztenssel beszéltem, egyébként lehet lett volna 1-2 kedves szavam arról, hogy máskor esetleg ne hagyja annyit sírni a gyereket (a nőgyógyász érdekes mód a kórházban inkább később vizsgált meg, csakhogy ne zavarjon meg a szoptatásban), a tanácsot kérő kismamákat ne riogassa tápszerrel, ahelyett hogy tippeket adna, hogy hogyan lehetne növelni a tejtermelést (pláne ha csak a fent említett átmeneti krízisről van szó), illetve nehogy már a gyereket igazítsuk a szabályokhoz, ha egészséges és jól fejlődik!!!!!!!

Megszületett a második babánk, kislány.És programozott császárral, mivel a feje csakúgy mint az első babánál, nem illeszkedett be a szülőcsatornába a 40. hétre sem.

Az első császárműtétem sürgősségi volt, altatásban. Ráadásul akkor vajúdtam 1 napig előtte, így teljesen eltűnt a méhszáj, a máhösszehúzódások sem voltak utólag fájdalmasak, a seb azért igen.

A mostani műtétet spinális érzéstelenítésben végezték, így megmutatták a kicsit, amint kiemelték-csodálatos pillanat volt.Majd a műtét után 12 órát kellett feküdni (a fejemet nem emelhettem fel), addig adtak fájdalomcsillapítót, de az első felkelés nagyon rossz volt, nem bírtam kiegyenesedni sem, majd elkezdtem szédülni.Az első nap szörnyen telt, a babát sem tudtam segítség nélkül kivenni és megszoptatni.A méhösszehúzódásos görcsök sokkal fájdalmasabbak voltak 5-6 napon keresztül, a fejem 3 napig nagyon fájt (az érzéstelenítés utóhatása), végül 5 nap elteltével javult a helyzet.

Közben körülöttem a legtöbb hölgy pár óra alatt megszült, majd a szülést követő napon simán járt-kelt, ellátta a babáját.

Szóval biztosan fájdalmas a szülés, de utána gyorsabb a felépülés, így nem tudom ki választja a programozott császárt, mint könnyebb utat.Én önként biztos nem ezt választanám, de fájásgyengeség miatt esélyem sincs a normál szülésre...

Rengeteg féle, árfekvésű játék kapható a piacon minden korosztálynak.A legkisebbeknek általában minél színesebb plüss illetve zenélő-világító műanyag játékok, később jönnek az interaktív plüssök, babák, világító-vijjogó kisautók, stb.

Nem tudom miért jó és kézségfejlesztő a minél több hangot kiadó, sokszínű játék, ennyi erővel a TV is jó hatással lehet a gyerekre, onnan is elég sok inger éri.Holott lehet a mai modern világban az emberi stressz egyik fő oka a rengeteg információ illetve inger ami nap mint nap ér minket.Szóval nem tudom miért jó, ha már bébikorban ingergazdag világot kreálunk a gyerek ágya köré.

A játékok másik jellemzője, hogy bármennyire is interaktívak, bármennyi hangot, fényt adnak ki, nem helyettesíthetik a gyerekekkel való szülői foglalkozást, odafigyelést.A világ megismeréséhez okvetlenül szükséges, hogy megmutassunk a kicsiknek dolgokat, a gyerek szívesen kipróbálja és élvezi az olyan "hétköznapi" tevékenységeket is, mint víz öntögetése, nyers rizs kevergetése, dobolás fakanállal, diók, gesztenyék gurítása, csigaházak gyűjtögetése, stb.Ráadásul szerintem az egyszerű dolgokkal jobban fejlődik a fantáziája is, a sima műanyag babával neki kell kitalálni, hogy mit játszon (ringatás, tologatás, stb.), míg az interaktív játékok megmondják, hogy most etess meg, tegyél tisztába, stb.Valószínűleg pár tisztábatétel után meg is unja a gyermek az 'irányított' játékot.

Szerencsére jóval olcsóbb áron ismét beszerezhetők a hagyományos fajátékok is (fakopancs.hu pl.), amik többféle variációra adnak lehetőséget (öltöztetős játékok, építőkockák, golyóvezetők, stb.), nem túl színesek és természetes anyagból készültek.

A kislányomnál mindenfélét összevásároltunk-elvégre elég nagy a kínálat, ki tud ellenálni az aranyos kis zokniknak, ruciknak, ágyhuzatoknak, stb.: bodyt, rudgalódzót, kis zoknit, kis pólót, pelustartó műanyag bugyit, réklit, pólyát, lábzsákos cuccokat, ágyneműt. És hogy mit használtunk végül is?

-bodyk

-rugdalódzók (egészen addig amíg elekzdett járni)

-pólya (időnként járt a keze lába, amitől még jobban sírt, így néha pólyában altattunk, de hamarosan ki tudott belőle szabadulni:)))))))  A lábzsákos cuccot sose használtuk, mert nem bújt ki a takaró alól és szabadabban tudott így mozogni.

-nájlonlepedő (azért sokszor kifolyt a pelusból és ez könnyen tisztítható), pamutpelenka a feje alá és a kiságyra köthető fejvédő - először csak a negyed ágyat körülölelő darabot szereztünk be, de aztán a teljes ágyat körülölelő kellett, mivel keresztbe fordult a kis ágyon.

-eldobható pelenka (próbálkoztunk a hagyományossal is, csak hipoval tudtuk kimosni, amitől viszont bolyhos lett az egész, ráadásul súrolni kellett és napi 8-9 pelenkát kimosni nem egy leányálom) -Libero, a többi sajna nem vált be, mivel a rucik is olyanok lettek.

-egyszer- mivel még nem volt kesztyűje- a babakocsiban a kezére húztam a zoknit a hideg miatt

-télen sapka illetve cipzáros kapucnis meleg overall.

A kislányomnál el sem tudtam képzelni mi lesz a szülés után, mit kezdek vele otthon egész nap.Terveket szövögettem, hogy majd otthonról dolgozom, stb., stb.

A kollégáim a kiírt időpont előtti hetekben kérdezgettek, hogy meddig dolgozom még, miért nem megyek haza kis ruhákat mosni, meg azon viccelődtek, hogy a munkahelyről megyek majd be a kórházba.Végül az utolsó 2 vagy 3 hétre vettem ki szabit, a pici pont úgy született meg, hogy nem kellett táppénzre vagy szülési szabira vonulnom szülés előtt.

A nőgyógyásznál aztán találkoztam egy kismamával (akkor még az első pár hónapban járt), aki ugyanazt mondta, mi lesz vele a munkája nélkül.

Háát a szülés közeledtével egyre kevésbé hiányzott a munka, és miután a kicsi megszületett, "ellátott" elegendő teendővel - pedig az első hónapokban sokat aludt, de gyakorlatlan kismamamként lekötött a szoptatás meg a peluscsere, aztán ahogy egyre többet volt fent egyre többet lehetett vele foglalkozni- ma már lassan 2 éves, és több mindent lehet mellette csinálni, de a távmunka (már ahol kommunikálni is kell folyamatosan a munkahellyel) szóba sem jöhet.Elvégre amikor épp nyűgös a gyerek, vagy etetni kell, vagy épp olyasmihez nyúl, amihez nem szabadna, akkor nem telefonkonferenciázhatok.Max. esténként lehet olyan munkákat megcsinálni amit csak továbbítani kell valahova...

És hiányzik e a munka?Nem igazán, mivel a gyerkőc fejlődését nap mint nap látom, egyre nagyobb öröm vele foglalkozni és jelenleg ez sokkal hasznosabbnak tűnik számomra mint bármilyen karrier.Persze mindennek megvan az életben az ideje és a helye, a karrierépítésnek is (a gyerkőc előtt 7 évet dolgoztam), a gyerkőcök előtt illetve amikor már a gyerekek nagyobbak lesznek.

Előszeretettel ajánlják a receptre kapható fürdetőkrémeket, meg persze egyre több kozmetikai cég gyárt egyre többféle babaápoló terméket, de szerintem fölösleges.A bébi jópár hónaoig csak a kis ágyában fekszik, tehát koszos (pl. sáros, stb.) nem lesz, így bőven elég vízzel lemosdatni. Ráadásul ha nem száraz a bőre fölösleges bármilyen ápolószerrel kenni, mert folyamatosan növekszik, termelődnek az új sejtek, nem véletlen mondják, hogy a bababőr a legsimább (a 33 hónapos kislányom már fél éve legalább a tappancsain járkál, de semmilyen bőrkeményedés nincs még a talpán, ha véletlen megsebzi magát akkor pedig max. 1 hét alatt teljesen begyógyul a seb).A természetes babaillatnál pedig nincs jobb, kár elrontani illatosított termékekkel.Több helyről hallottam, hogy a sok kozmetikai cucc használata okozhat később allergiát a babáknál.

Amíg a baba látása nem élesedik amúgy is a szaglására támaszkodik jobban (pl. én a mellemet is csak vízzel mostam, mert elveheti a baba kedvét a szopástól egy mesterséges illat, jobb ha az anyatej illatot érzi).

A 35-36. héten célszerű összekészíteni, én most készítgetem össze. A legfontosabbak:vastag egészségügyi betét (kb. 20 db, a TENAnal olcsóbb a DM saját márkájú Jessa betét), erős menszeszre való sima betét, eldobható bugyi (jó a császáros, ha véletlen az lesz a vége, patikákban kapható), hálóing (elölgombolós a szoptatás miatt), köntös,papucs (amiben zuhanyozni is lehet), törölköző, szappan, fogkefe, fogkrém, evőeszköz, pohár (én nem vittem, szólt is miatta a nővér, végül kerítettek nekem egyet),apasági ha nem vagytok házasok, TAJ kártya, meleg zokni (szülés alatt jó ha rajtad van állítólag), málnalevél tea (vajúdás alatt, előtt), müzliszelet, MP3 zenelejátszó (kedvenc nyugtató zenéiddel), gátmasszázsolaj, homeopátiás szerek esetleg a szüléshez, illetve utána a gyógyuláshoz, fényképezőgép vagy mobil.Szoptatáshoz esetleg bimbóvédő, mellszívó, cumisüveg, tejtermelést serkentő teák.Szopipárna (kiflipárna): nekem császár után alváskor és szoptatáskor is nagyon jól jött (a www.szopiparna.hu oldalon rendeltem, de most már boltokban is olcsóbban hozzáférhető).Császár esetén csak pépeset lehet enni pár napig, úgyhogy ha úgy alakul, célszerű a büféből joghurtokat beszerezni vagy a családdal hozatni (jobb mint a kórházi koszt).

Babának: cumi (a kislányom rögtön igényelte), eldobható pelenka, popsikenőcs (a kislányomnál már másnaptól nekem kellett pelenkázni saját készletből:)-nekünk a Sudocrem vált be, nem olcsó de a legnagyobb kiszerelés 2 évre is elég), törlőkendő, alkohol a köldökcsonk kezelésére, régen babaolajat is beszereztünk de sose kellett a gyereknél használni, 56-os és esetleg 62es ruha (távozáskor kell), pamutpelenka (mindig jól jön), babatakaró. Van aki zoknit húz a gyerkőc kezecskéire, hogy ne karmolja össze magát,de olyan puhák a körmei, hogy szerintem úgysem tudná megkarcolni magát.

A kórházban a csecsemős dokival esetleg érdemes tápszert íratni, mert amíg beindul a tejtermelés, addig is kell valami a picinek, és recept nélkül nem könnyű beszerezni.

A terhesség szót kerülöm, mivel elég negatív kicsengése van.Szóval a várandósság 9 hónapjáról annyit, hogy az első gyerkőcnél elkezdtem buzgón bújni a kismama lapokat, de aztán 3-4 újság után feladtam: a legtöbb a várandósság nehézségeit helyezte előtérbe.Nekem szerencsére nem voltak kellemetlen tüneteim (hányinger, émelygés,stb.), de úgy gondolom fölösleges előre olvasni róluk: mert egyrészt elképzelhető, hogy nem lesznek, másrészt ha mégis, akkor ráérünk utánanézni (minden esetre ha előre sokkoljuk vele magunkat nagyobb az esélye a kialakulásuknak pszichés alapon).A kívánosságról annyit, hogy nálam pl. egyáltalán nem jelentkezett.

Az orvosok mondják, hogy ez nem betegség, egyszerűen más állapot.Régen misztikumként kezelték az állapotosságot, minél többet kell enni a kismamának, minél többet kell pihennie,kímélnie kell magát stb., stb. Szó se róla, az első gyerkőcnél nagyon vigyáztam (bár végül 2 héttel szülés előtt mentem szabira a munkahelyemről, igaz irodai munkát végzek), komolyan vettem minden orvosi vizsgálatot, elvégre újdonság volt.A másodiknál simán ugyanúgy végzem a házimunkát, emelgetem a 20 hónapos kisebbet, és vannak vizsgálatok amikre nem megyek el (pl. belgyógyászat, szerintem tök fölösleg).Persze odafigyelek a pocaklakóra is (főleg, hogy a testvére kívülről ne nagyon püfölje meg:))))), de már ismerősek az áldott állapottal kapcsolatos érzések...

Szóval szerintem érdemes a 9 hónapot a baba természetes velejárójának kezelni, aludni amennyit lehet (ha megszületik a kicsi, akkor úgyis több teendő lesz), mozogni ameddig jólesik (a mozgás nekem mindig segített ha esetleg nőtt a baba és hirtelen növekedett a súlyom, rosszabb volt amikor igyekeztem többet ücsörögni) és akkor valószínűleg semmi probléma nem adódik.Persze a nőgyógyászhoz havonta érdemes eljárni kontrollvizsgálatokra.

A súlygyarapodásról annyit, hogy mindenkinél változó, én fölé mentem a javasolt 12 kilónak valmennyivel, de a baba mellett 1 év alatt kevesebb lettem 7 kgval az áldott állapot előtti súlyomhoz képest!Minden esetre eszek amennyi jól esik, de sokszor kevesebb esik jól, mivel már elég nagy a pocaklakó és kitölti a helyet.

A stíriákról, mell megereszkedésről annyit, hogy jó biznic a plasztikai sebészeknek meg a kozmetika iparnak.Nekem elég sok stiriám lett (bár időnként kenegettem spéci testápolóval, de egyre több helyen olvasom, hogy alkati kérdés), de el is halványultak szépen. A hasizmot, mellizmot meg lehet edzeni is.

Az első gyermekem születése előtt jógáztam, gátmasszászt végeztem, nagyon készültem a természetes szülésre, aztán végül fájásgyengeség (illetve a baba feje nem illeszkedett be a szülőcsatornába) miatt császár lett a vége, szóval tökmindegy, hogy tervezünk, az élet felülírhatja az előzetes elképzeléseket.

Azárt meg kell valljam most is tartok a szüléstől, így már csak kíváncsiságból is beszereztem a Szülés, ahol én irányítok c. kötetet.3-4 nap alatt sikerült is kiolvasnom és arra a megállapításra jutnom, hogy nem ajánlom senkinek.Hogy miért?

Egyrészt a szerző szerint az egyedül üdvözítő az ő módszere (ráaádsul minden egyéb út elítélendő és káros az újszülöttre), melynek lényege, hogy az orvos és a kórházi személyzet teljesen felesleges, mindenkinek meghitt körülmények közt kellene szülnie, és nem szabadna az anyákat akár epidurális érzéstelenítésnek, akár császármetszésnek akár szülést gyorsító módszereknek (oxitocin) kitenni.Az orvosok csak rosszat javasolhatnak, fölösleges az a sok vizsgálat, mindent elintéz a természet, de azért az anyuka gyakoroljon önhipnózist biztos ami biztos.Legyen ott az apuka mint segítő (az egyedülálló anyák vagy akiknek nem megy be a párjuk meg gondolom ne is szüljenek meg, nekik nincs alternatív javaslat a könyvben), és ossza ki a kórházi személyzetet, ha esetleg bármibe bele akarnak szólni. Csak azt nem értem, hogy akkor minek a kórház? Ha szülészorvos lennék, én javasolnám a kedves szerzőnek, hogy akkor szüljön meg otthon.

Ja és a könyv végén kiderül, hogy bár szülni tudunk egyedül, de a szoptatáshoz azért jó ha van szoptatási tanácsadó (úgy látszik a szoptatási tanácsadókat nem tekinti sarlatánoknak a szerző), számomra nem világos, hogy akkor miért nem lehet önállóan szoptatni?Arra természet anyánk nem készített fel???

Szóval az anyuka hozzállásától függetlenül vannak szülések, ahol orvosi beavatkozásra van szükség, de szerintem ennek semmiféle következménye nincs a babára nézve, viszont egy elhúzódó szülés során, amennyiben nem érkezik időben orvosi segítség, sajnos károsodhat maradandóan is a kicsi.És úgy gondolom, hogy az orvosok csak tudnak valamit, meg azért nem véletlen javasolnak dolgokat a szüléskor, és nem hiszem, hogy kifejezetten rosszat akarnának a kismamáknak.Ráadásul egyre több kórházban vannak vajúdókádak, gimnasztikai labdák, bordásfalak, stb. a kismamák komfortérzetének növelésére illetve vajúdásuk megkönnyítésére.

Az epidurális fájdalomcsillapítás vagy esetleg ha valaki császárral akar szülni, miért ne?Nem hinném, hogy maradandóan károsítanák a babát, lehet az anya félelme, szorongása sokkal rosszabb hatással van a magzatra.

Olvastam egy jó cikket a hoxán: Bátorítás szülés előtt-Válaszok és gondolatok Kismamáknak!
http://www.hoxa.hu/?p1=cikk&p2=3125

címmel, mindenkinek meleg szívvel tudom ajánlani, nem ítél el semmilyen módszert, nem jelöl ki semmilyen utat, csupán alternatívákat sorol fel.

Rólam annyit, hogy most várom a második gyermekünket, a kisebb októberben lesz 2 éves.

Ebben a blogban saját tapasztalataimat írom le, nem hiszek abban, hogy lennének mindenkire alkalmazható aranyszabályok.Minden szülő és minden gyermek más és más, mindenkinek a saját érzéseit kell követnie ezen a téren is.