kismama blog

Az iskolakezdés egyrészt komoly anyagi ráfordítás, másrészt nagy macera.Főleg ha több gyerek van és alsósok...

Szóval kapásból egy héttel korábban csak egy napon lehet megvenni a sulis tornacuccot.

Aztán be kell szerezni a listákon megadott felszereléseket: füzetek (mindet becsomagolni és mivel kék borító kapható rá, külön felcímkézni), ceruzák (korábban ezek névvel ellátásához is ragaszkodtak, a ragasztható cetli lejön, jobb ha belevéssük), festék, tükör, mérőszalag, papírok, óra és persze mindet felcímkézni.

Aztán jön az első napos tankönyvosztással egybekötött évnyitó.

A gyerek ünneplőben nagy izgalommal bemegy.Aztán vagy átöltözik vagy ünneplőben a tankönyvekkel felpakolt táskától roskadozva kitámolyog.

A felsősök kapnak órarendet, az alsósok még nem, a legkisebbek ugye még nem tudnak írni így jó esetben a pedagógus vagy valamelyik szülő facebookra felírja másnap mit kell vinni, rosszabb esetben a kölyök cipelhet be mindent meg barkobázhatok hogy másnap mikor menjek a gyerekért.

Na és a tankönyvek, igen mindet másnapra kell becsomagolni és felcímkézni!!Volt tavaly a szélén két csíkkal tapadó fólia, a méretre vágással ott is szenvedtem de valahogy becsomagoltam a könyveket.Idén az öntapadós fóliánál a hetedik könyvnél feladtam, a mindenütt tapadó vackot méretre vágni és utána légbuborékmentesen felsimítani miközben azon trükközünk hogy utána ki lehessen nyitni a könyvet ( ha összecsukva fóliázom akkor nyitásnál meggyűrödik a könyv mert szűk rá a borító) számomra lehetetlen (pláne miután aznap 3szor kellett menni értük, mivel az alsósok 1 órával korábban végeztek, aztán a felsősért menni végül az ovisért).Szerencsére a felsős 10 éves gyerkőcünk a 2 alsós húgának is befejezte a könyvkötést, amit némi zsebpénzzel jutalmaztam...

Sok szülő háborog a használt könyvek miatt (az elméleti könyveket adják a könyvtárból, a feladatlapok újak), én örültem neki hogy azok legalább be vannak kötve:)))

Persze nem babakorban hanem nagyobb gyerkőcöknél:)))

Elvégre nehéz szembemenni a világgal, nehéz kikerülni a tabletet és az internetet. És talán bizonyos korlátok közt hasznos is lehet, pl. vannak olyan applikációk melyekkel lehet fejlődni is. 

A minecraft kicsit a legora emlékeztető virtuális építőjáték, mindenki felépítheti a saját világát, a nyersanyagokat pedig bányászni kell, és sok mindent lehet elkészíteni, azaz craftolnu,  ráadásul együtt is játszhatnak többen, beléphetnek egymás világába és segíthetik egymást. A dolog egyik előnye hogy a játékban célokat lehet kitűzni, azok elérését megtervezni (milyen nyersanyagokat kell összegyűjteni a megálmodott világ kiépítéséhez) majd a tervet végrehajtani.

Az egyik akváriumos alkalmazásban (fish live) értelemszerűen halakat kell vásárolni, felnevelni, eladni és így lehet egyre magasabb szintekre jutni.Kicsit olyan mint a monopoly (melyik halat nennyi idő alatt lehet felnevelni, mekkora haszonnal lehet eladni).Nekem nagyon tetszik a játék azon funkcója hogy mások akváriumához mehetünk segíteni, kitakaríthatjuk, etethetjük a halait vagy egyszerűen csak csodálhatjuk a halait és ajándékba vehetünk neki halat.Ezzel nő a tisztelet mutatónk, de nem is ez a lényeg hanem inkább az hogy ne csak magadnak gyűjts, hanem lepj meg másokat:)))és működik a dolog mert jó páran ajándékoznak vissza.Rövid üzeneteket is lehet küldeni egymásnak, a nagyobbik leányunk pl.angolul üzenget egy amerikai akváriumtulajdonosnak.Pedig eddig semmivel nem tudtuk rávenni az angol gyakorlására:))Szerencsére képeket nem lehet küldeni, ráadásul a felhasználók csak egymás fantázianeveit látják.

A virtuális kis kedvenc nevelő appok nem pótolják az élő kis kedvenceket de szerintem nem is ez a cél, viszont időnként meg kell őket etetni, játékpénzt lehet gyűjteni a kis kedvenc cuccainak a megvásárlására.A nagyobbik lányunk a múltkor egész sok játékpénzt összegyűjtött egybe hogy álomházat meg kiegészítőket vegyen a kis kedvencének, és ez szerintem a saját zsebpénzhasználatnál elősegíti hogy egyrészt ne szórják el azonnal, hanem gazdálkodjanak vele, másrészt megtanulják hogy a pénzért meg kell dolgozni (a játékban pl.játékokat játszani).

Vegyes érzéseim vannak az anyák napjával kapcsolatban a kötelező jellege miatt.Óvodában még most is műsort adnak a gyerekek (igaz már apák napot is tartanak), iskolában gyerekkoromban még emlékszem hogy műsort adtunk az anyukáknak, most már csak technikaórán készítenek ajándékot a gyerekek.Mivel nem vagyok egy szereplős alkat, a versek memorizálása meg elég nagy kihívás számomra, mindig tartottam az ilyen műsorokon attól hofy nem tudom elmondani a kötelező 2 soromat vagy megbotlom amíg a padban ülő anyukámhoz igyekszem az ajándékkal...A pedagógus nap is hasonlóan kötelező jellegű, de ha már vannak is ilyen napok legalább legyenek önkéntesek, aki akar ajándékoz...

Persze kereskedelmi szempontból jó biznisz, idén először kaptam egy játék webshoptól emailt hogy anyák napja alkalmából ingyen szállítással rendelhetek játékot a gyereknek gyereknapra.Ennyi erővel lehetne gyereknapon virágboltban beváltható kuponokat osztogatni, melyek jövő év anyák napján beválthatók:)))))

Ha már a kötelezőnél tartunk, mi gyereknapot sem tartunk családilag mivel egyrészt kapnak a gyerekek játékot év közben is, másrészt 40 fokban tömegbe menni rendezvényekre kis gyerkőcökkel nem a legjobb ötlet...

A negyedik gyerkőcünknél esett le hogy a másfél-két évesnek ajándékba hozott kemény kartonból készült könyvecskéket ugyan könnyen lapozza a gyermek, de amikor nézegetem vele és hirtelen felém hadonászik vele akkor az a karton egész nagyot tud ütni orrtájékon...

A fanyelű színes fém homokozóeszközöket nagypapa hozta ajándékba és egész cukinak találtam amíg a gyerek véletlenül nem ejtette a lábamra illetve nem ütött vele kézfejen amikor lelkesen hadonászott...Viccet félretéve a fém homokozóeszközt a saját illetve egymás lábára is ejthetik meg talán ismerős a jelenet főleg ahol pár évvel nagyobb tesó van, hogy a gyerek morcosan odavágja a másiknak a játékot mondván jó akkor legyen a tied...Szóval homokozóeszközökből talán a műanyagból készült a biztonságosabb.

4 leányunk közül a 6 éves addig sírt Lucy interaktív kutya után, míg megkapta.Játszott vele 1-2 napot, addig a tesóit se nagyon engedte oda, aztán berakta az ágyába és pár hónap múlva Lucy feledésbe merült.Aztán rá fél évre 4 éves leányunk megtalálta és lelkesen játszani kezdett vele.Csakhogy Lucy kutya leírása elkallódott és nemhogy a parancsszavakra de arra sem emlékeztem hogy kell neki nevet adni amire hallgat.Tudniillik a 6 évesünk elnevezte valaminek de elfelejtette minek, Lucy meg csak a neve elhangzása után hallgat a megadott 15 parancs valamelyikére.

Angol leírást találtam, illetve forumbejegyzést egy hozzám hasonló helyzetben lévő anyuka kérdésére válaszoltak, így nevet adni már tudtunk neki de a parancsszavak.Végül az egyik közösségi portálon én is feltettem forumkérdésben hogy mik is a parancsok és csodák csodája fél órán belül válaszolt egy kedves felhasználó, ezek után továbbra is hiszek az emberi jóságban és a hétköznapi csodákban:)))

Sajna utána a 4 éves azon sírt hogy a kutyus nem mindig teljesíti a parancsokat és pár óra múlva már nem játszott Lucyvel, de a 8 éves lányunk kézbe vette és játszik vele:))))........Van még egy 2 éves leányzónk is, hátha mégis megérte Lucyba fektetni?:)))

4 gyermekünk van, mégsem merném mondani hogy mindent tudnék a gyereknevelésről, ráadásul minden gyerek más és más, nincs egyen recept:)))

Már csak mosolygok amikor 1-2 gyerekes anyukák beszólogatnak kéretlenül hogy mit hogy kéne:)))pl. A kicsin kacsa a csizma, próbáltam úgy tenni mint aki nem hallja végül elvicceltem hogy nagy is rá a csuka de egyedül vette fel, ami 22 hónaposan komoly teljesítmény:))ráadásul max. 50 métert kell gyalogolnia így, nem kilométereket...

Vagy a 4 éves leányzó sír és akkor jön a te hogy bírod 4 gyerekkel szöveg...én otthagytam amikor hisztizett  a boltban a földön és abbahagyta...

Könyörgök miért kell okoskodással bizonygatni hogy ki milyen jó szülő? Szabadság van, nem?Jobb valakinek attól hogy beszól hogy a másik gyerekén fordítva van a cipő vagy nincs sapka?

Bár már első kislányunknál egyszer előfordult hogy sírt sírt sokáig, míg végül rájöttünk hogy egy hajszál tekeredett a lábujjára, amit sikerült is végül lerpitiszkálni.De a többi gyereknél nem fordult elő ilyesmi, úgyhogy már annyira nem nézegettük a kicsik lábujjait....

Karácsonykor a negyedik 8 és fél hónapos kislányunk pityergett, de nem néztük meg tél lévén rögtön a rugdalódzóban a lábát.Fürdés után tűnt fel hogy a bal lábacskája középső lábujja teljesen elszorult egy rátekeredett hajszáltól.Ráadásula nnyira erősen volt rátekeredve a hajszál hogy párom csak tűvel tudta lepitiszkálni nagy nehezen a kicsi lábujjáról, miközben persze a baba rángatta a lábát meg sírt.Már a szőrtelenítő krém bevetésén is elgondolkodtunk, az interneten többen azt írták hogy sebészetre vitték a picit ahol nagyító alatt tűvel szedték le a hajszálat vagy rátekeredett fonalat...De szerencsére kiderült hogy a hajszál tényleg lejött csak egy vékony seb maradt még a lábujján ami pár nap alatt begyógyult...

A Budapest Bankban volt ügyintéznivalóm, 3 gyermekkel Pest környéki helységből ez nem olyan egyszerű, ráadásul a párom sem tud most szabit kivenni, így péntek délután kinéztük az északpesti fiókot (ami aznap 17.00ig van nyitva) és párom korábban jött el a munkahelyéről, így sikerült is 15.39kor sorszámot tépni a nyugdíjpénztár ügyintézéshez.Bár nem sorrendben szólítanak, úgy tűnt hogy kb. 3-4 ember van előttem.Volt egy műanyag kis asztal székekkel, színes ceruzákkal (bár nem voltak kihegyezve és már totál elkopott a hegyük) meg fehér papírral, így a gyerekek (majdnem 6, majdnem 4 és 1,5 évesek) nekiültek rajzolni.Fél óra múlva elunták, akkor már le fel mászkáltak de csendben.Majd a legnagyobb lányt mosdóra kellett vinni, a párm vitte ki, közben a 1,5 éves ordítani kezdett az ajtónál hogy ki akar menni, a középső meg szomjas lett...

A 8 ügyintézői asztal közül háromnál ült ügyintéző, 1 ügyféllel kb. 30 percig beszéltek majd utának 15 perc papírmunka..

Fél5kor a biztonsági őr közölte hogy ha nem sürgős az ügyintéznivaló akkor jöjjünk máskor, mivel sokan vannak szabadságon és így akár este 7 ig várhatunk, 5ig adnak sorszámot így 5 után is intézik az ügyeket...

3/5kor a pénztáros átvállalt a középkorú ügyintézőktől emberkéket.Az egyik ügyintéző soron kívül fogadta egy ismerősét majd privát dolgokról csevegtek jókedvűen, miközben az ügyintéző kiütötte azokat a sorszámokat akiket a pénztáros elintézett helyette...

Majd eljutottunka 328as számhoz, az enyém a 329 volt, de utána a 330at hívták, ekkor szóltunk az ismét kijövő pénztárosnak hogy bocsi de akkor most mi mikor kerülünk sorra.A hölgy közölte hogy pénztárosként nyugdíjpénztárral nem foglalkozhat, ez az ügyintézőkre tartozik.Majd beszélt egy ügyintézővel és közölte hogy a nyugdíjpénztáros kollégák sajnos 4ig dolgoznak pénteken, jöjjünk vissza valamelyik hétköznap reggel 8ra.A párom kedvesen megkérdezte hogy akkor vegyen ki szabadnapot és megint jöjjünk ide a 3 gyerekkel és várjunk estig?Miért nem szóltak korábban?Ráadásul 15.39kor, szóval ügyintézséi időben téptünk sorszámot.Meg akkor szeretnénk beszélni a fiókvezetővel, mivel nekünk csak 2 nyomtatványt kell kitölteni amit az ügyintéző is át tud venni és majd hétfőn továbbítja a nyugdíjpénztáras kollégának.A fiókvezető nem állt velünk szóba, de nagy nehezen kinyomtatták a nyomtatványt 2 példányban (ugyan le is fénymásolhatták volna a kitöltöttet de gondolom úgy voltak vele hogy ha nem vagyunk hajlandók elhúzni akkor töltsük mi ki 2 példányban kézzel), és az ügyintéző kelletlen hangnemben 3szor megkérdezte hogy akkor ugye megvan a 10 éves tagság, a pénztáros pedig eltorzult képpel közölte hogy ők ez most itt nem tudják kifizetni (nem kértük erre, csupán a paírt akartam kitölteni és leadni).Kitöltöttük a papírokat, a pénztáros nem vette át, csak nagy nehezen az ügyintéző és fél6kor távozhattunk (még az egyik asztalnál 2 ügyféllel tárgyaltak egyébként)...

Végül is értem én, hogy sok kolléga szabadságon van, meg meleg is van, nem beszélve az esélyegyenlőségről, de nem lehetne a kisgyermekeseket előre venni?Mert egy felnőttből is sokat kivesz a bizonytalan ideig tartó várakozás, de kis gyermekeket szinte lehetetlen egy bankfiókban ennyi időre lekötni....

Örök vitatéma az anyukák közt. Első gyerkőcünknél a 3. szülinapja előtti nyáron (októberi) a kertben bugyit adtam rá, először persze a bugyiba pisilt, de aztán időben elért a bilire.Meg persze sétánál meg alvásnál még egy darabig hordta a pelust, de nyár végére már mindenhol mindig bugyiban volt.

A második gyerkőcnél már kevesebb idő jutott a bilire szoktatásra, a harmadik szülinapja előtti nyáron (ő is októberi) rá is adtam bugyit, de nem nagyon rajongott érte, és végül nem erőltettük.Aztán 3. szülinapja után decemberben a házban bugyit adtam rá (direkt megvettük a bugyikat amiket kiválasztott), de rendszeresen a bugyiba (onnan meg a padlóra) ment a pisi meg persze a kaki is, és néha még csak nem is szólt, úgyhogy visszatértünk a pelenkára.Rá 1 hónapra újból próbálkoztam, de bugyit sem nagyon akart venni, de volt olyan is hogy kivárta amíg pelenkát adok rá.Ha bilire ültettük, akkor elült rajta 1 órát, majd természetesen ismét a pelenkába pisilt rögtön.Mondtuk neki szép szóval, kevésbé szép szóval is hogy ideje elhagyni a pelenkát, mire az volt a válasz hogy miért?Elmondtam neki hogy valamiért az emberek WCbe ürítenek és neki is muszáj lesz ehhez alkalmazkodni, de nem hatotta meg.Sőt a végén már a bilire sem akart ráülni és visított a pelenkáért...Megígértük neki hogy amint nem kell pelus választhat játékot a pelenka árából, kért is egy zhou zhou lovat, hogy vegyük meg és után leszokik.Megvettük, de mondanom sem kell a pelenka maradt.A másik ravasz kitérő válasz az volt hogy pisi a bilibe, kaki a pelenkába, aztán meg fordítva, de persze semmi nem került a bilibe...Márciusban bugyit adtam rá, meg nadrágot a kertben és ez alkalommal legalább visított amikor elázott a nadrágja...Aztán legalább szólt rögtön ha cserélni kellett a pelenkát mert valami volt...Arra gondoltam hogy esetleg megszokta már az állva ürítést és ülve nem tudja hogy kell, mert mondott olyasmiket hogy le kell szoknia a pelenkáról de nem tudja hogy kell.

Már kezdtünk azon gondolkodni hogy orvoshoz vigyük, bár a nem akarásnak nyögés a vége és ezen az orvos sem sokat segíthet, mikor is szombaton párom egy új szép rószaszín WC szűkítővel  (eddig csak pirosak voltak itthon de a WC nem tetszett nagyon a gyereknek) és fellépővel állított be.És megszületett a megoldás, a WC szűkítőt rá kellett tenni a bilire és láss csodát gyerkőcünk belepisilt, délben bele is kakilt:)))))Persze alváshoz kell még a pelus meg időnként nyilván abba pisil, de most már napok óta szívesen ül a bilire többször is, és nagyon örül neki ha valami kerül is a bilibe:)))

Szóval azt hiszem fölösleges erőltetni a dolgot, előbb-utóbb minden gyereknél eljön az ideje, persze szelíden próbálkozni lehet.....

A harmadik gyerkőcünk (2012ben született) orvosi kiskönyvében egyébként már 4 éves kor szerepel mint elvárás hogy addigra a gyermek szobatiszta legyen valamennyire, csak persze ez ellentmondásos azzal  hogy az óvodába csak szobatiszta gyereket vesznek csak fel és 2014től kötelező a gyereknek 3 éves kortól az óvoda...

Ha már kritizáltam a hűségprogramjukat, írnom kell a javulásról is.

Ismét vannak ötletes játék ajándékok (bár eleinte hamar kifogytak), és nyereményjátékok.

Sajnos a magas pontérték maradt (1-1 ajándékhoz  7-8 csomag pelenkakód szükséges) és persze a pelenkák ára is elég magas...

 Az első kislányunknál azért kötöttem ki a Libero mellett, mert bár drágább volt mint a többi, de nem ázott át.Valamiért a többi pelenkából kicsorgott a tartalom...

Aztán kiderült, hogy létezik Libero klub és a csomagoláson lévő nyuszi emblémák beküldése ellenében ajándékokat küldenek, de csak meghatározott időrendben (amikor a gyerkőc bizonyos életkort betöltött mindig küldtek valami jópofa ajándékot: főleg Lamaze játékokat), meg ingyenes pelenka mintákat.Később már vonalkódokat kellett beküldeni és bármikor lehetett ajándékokat választani adott pontokért.Szerencsére végül kitalálták, hogy a csomagolás belsejében lévő kódok beírásával lehet pontokat szerezni, így már nem kellett ajánlottan vonalkódokat sem beküldeni, de az ajándékok minősége változott: Lamaze játékok helyett kézre húzható bábokat, kerekítő könyveket és Libero termékeket (törlőkendő, stb.) lehetett választani.Végül is a könyvek aranyosak, a bábok pedig ötletesek, bár nyilván kevésbé minőségi termékek mint  a színes, csörgő Lamaze figurák...Igaz a Klub honlapja megújult és néminemű interaktivitásért cserébe is adtak pontokat.

Aztán tavaly szeptemberben jött az újabb meglepi: a kódokat nem elég beküldeni, hanem meg kell őrizni a vásárlást igazoló blokkokkal együtt!!!És a megrendelt ajándék megérkezéséig bármikor bekérheti a Libero a számlát és a kódokat.Mit ne mondjak, nekem elég sok számla vagy kód kallódott el, ezért kevesebb pontot sikerült összeszedni.

Idén jött az újabb meglepi:most már csak 20 pont fölött szállítanak ki ajándékokat és a meglévő ajándékok pontértékét is növelik, így 5 csomag (kb. 2,5 hónap) mega pelenkát kell venni a 20 ponthoz, amiért max. Libero termékeket kapunk (pelenkát nem, csak egyéb babaápoló termékeket), a könyv már 26 pont, bábból egyféle van, a kis plüsstakaró pedig 54 pont lett (azaz kb. 7 hónapig kell rá gyűjteni!!!).Hát nem tudom ezért megéri e egyáltalán hűségesnek lenni (ez a klub mottója), merthogy jó jó válság van, de hogy nem elég, hogy az ajándéktermékek minőségét gyakorlatilag totál lerontották, a pontszerzést megnehezítették (számla megőrzése, stb.),de hogy még "drágábban" is adják, hát nem tudom...

 Hát igen hétvégén könnyebben megoldható, hogy a Mikulás éjjel hozzon ajándékot, hétköznap azonban ha papa kora hajnalban megy dolgozni, akkor bizony nehezebben.  

Ez így történt idén, és így 5.e eséjén kellett, hogy érkezzen a Mikulás.Párom este 8ra ért csak haza és pechjére nagyobbik 4 éves leányunk az ablakból figyelte és észrevette, hogy papa valamit átdobott a kerítésen mielőtt beparkolt.Aztán bejött papa a házba és közölte velem suttogva, hogy átdobta a kerítésen a cuccokat, most mi legyen.Végül a komposztra hivatkozva kiment és azzal jött be, hogy gyerekek gyertek nézzük meg ég e a kültéri égősor a fenyőn (idén még nem próbáltuk ki).Gyerekekkel kabátban ki is mentünk, de egyik gyerkőcnek sem tűntek fel a fa aljában sorakozó zacskók (idén legot kaptak meg persze egy kis mikuláscsomagot, tavaly még az édesség volt a fő ajándék).Végül szóltunk, hogy na akkor szedjük össze a szemetet és így végül is a nagyobbik leányzó észrevette a csomagot, a 2 éves kisebbik pedig miután látta, hogy a nagyobbik kibontja a zacskót, szintén nekiállt az egyik csomagnak:)))

Szerencsére sikerült 4 éves csemeténket meggyőzni, hogy valamkor este jött a Mikulás, biztos nálunk kezdett, így hamarabb ideértek az ajándékok.Szerencsére még papával nem kapcsolta össze az eseményeket, de már tavaly is kérdezgette, hogy hozza be a Mikulás a házba az ajándékot (tavaly az ablakban volt a zsák bent), idén pedig az foglalkoztatta, hogy Mikulás honnan szerzett legót...

Pest környékieknek írom ezt a bejegyzést, hátha elolvasva, ők egyből a jó helyre mennek szükség esetén.

Gyermekeinkkel eddig sosem volt komolyabb baj, de hétfőn a 4 éves lányunk elesett és bedagadt csúnyán a karja.4kor a közeli kórházba vittük, ott megnézték, de mivel gyermekekkel nem igazán foglalkoznak, átküldtek Pestre a Madarász utcai kórházba.Itt kezdődtek a bajok, a Madarász utca csak csütörtök és kedd délután tart ügyeletet (legalábbis jelenleg), a többi napokon a Bethesda gyeremekkórházba kell menni.Itt azonnal fogadtáka  gyerkőcöt, megröntgenezték és ellátták megfelelően.

Szóval ha a gyerek elesik, és ficam, csonttörés, stb. lehet a baj, akkor célszerű egyből a pesti éppen ügyeletet tartó gyerekkórházba vinni.

Valamelyik délután szokás szerint elsétáltunk a gyerekekkel a játszótérre, ahol 3-4 éves kisfiú tartózkodott az apukájával éppen.Szokás szerint köszöntem a gyereknek és az apjának is, de nem jött válasz.Nem tudom miért én érzem ilyenkor hülyén amgam, amikor annak kéne aki nem viszonozza, ha köszönnek neki, de túltettem magam a dolgon, és a gyerekeket tettem rá a különböző játékszerekere.Majd megjelent anyu, aki szintén nem köszön, helyette ráült a gyerekeknek készült hintára és kicsi fiát kérdezte meg, hogy szerinte nem szakad e le a hinta.A gyerek ugyan azt válaszolta, hogy de, valószínűleg igen, mire anyu közölte vele, hogy de rendes vagy fiacskám.Közben apu leült az egyik padra, én épp a másik padra készültem leülni, mikor is anyu nevetve elmesélte hogy 12 éves korában leszakadt alatta egy hinta, majd felállt és ráült a másik padra.Több üres pad nem lévén állva maradtam.Közben apu teljesen elterpeszkedett a padon és invitálta anyut, hogy ő is üljön át, miután a nő nem mozdult, apu átült hozzá.Hamar megunták az ottlétet és ekkor közölték csemetéjükkel hogy menni kéne.A gyerek továbbra is csúszdázott, majd kérte anyját hogy számoljon és ő úgy csúszik le.Ekkor anyu odament, hátulról megcsiklandozta a gyereket, aki totál megijedt (erre anyu csilingelve felkacagott), majd közölte, hogy menjünk biztos a kislány is csúszni akar (utalt ekkor először ránk, illetve nagyobbik lányomra).Ahogy elmentek, nagyobbik leányom háromszor utánuk szólt, hogy szia, erre anyu közölte a fiával, hogy köszönj szépen, nem hallod hogy neked köszönt  a kislány?Mindeközben egy pillantást sem vetett ránk, és nem is mondta kislányomnak se, hogy szia.Kedvem lett volna szólni, hogy ha esetleg ők visszakösszönnének, akkor a gyerekük is ellesné a jó példát, nem?Minden esetre annak örültem, hogy kislányomnak sikerült elérni, hogy bunkókámék reagáljanak valamit...

A számítógép, TV manapság életünk része, lehetetlen és nem is túl célszerű teljesen elzárni a gyerek elől, inkább megfelelő keretek közt bemutatni a gyerekeknek ezt a világot is.A matiné műsorok közül a Dóra és a Diego a kedvence, ezeket hétvégén nézheti, persze fél szemmel mi is követjük párommal a mese tartalmát.

Az interneten párom talált rá az egyszervolt.hu oldalra, amin vannak játékok és a címben szereplő mese.tv is.Először nagyobbik leányom a játékokra "kattant" rá, de mostanra a kedvence a mese.tv lett.A régi klasszikus gyeremekkori meséinkkel:pom-pom,kockásfülű nyúl, pityke őrmester, Mátyás király meséi, egyszer egy királyfi Szabó Gyula előadásában.És szereti.Adott epizódokat kétszer háromszor is megnéz rajta, lassan kívülről fújja őket.

Korábban a youtube.on kerestünk neki magyar gyerekdalokat, aztán angol nyelvű gyerekdalokat (de néha onnan rákattintott olyan klipekre is, ami nem feltétlen gyerekeknek való), mostanában az óvodás dalok albumot is szívesen hallgatja és a legtöbb dalocskát már kívülről énekli a kishúgának:)))

 Szerencsére (vagy balszerencsére) könyvben nem találkoztam ezzel a borzalommal, de a nagyobbik 3 és fél éves leányom ráakadt az egyszervolt.hu oldalon a rajzfilm verzióra.Először a nagylány vagyok c. szösszenetet hallgatta végig többször (miután mondtuk neki, hogy ezt inkább ne hallgassa) és jöttek a kérdések.Sajnos a történet is bugyuta, ráadásul D. Tóth Kriszta a kislánya szemszögéből egyes szám első személyben alkotta meg a marhaságait.így először azt magyaráztam a saját gyermekemnek, hogy ezt egy néni írta, mintha kislány lenne,de sajnos gőze sincs a gyerekek gondolkodásáról.Majd jött a kérdés miért történnek fura dolgok a sötét szobában?

Tudniillik a sztori lényege, hogy a 3 éves gyermek nagylány akar lenni, mire bölcs mamája közli vele, hogy egyrészt ha nem lennének gyerekek akkor nem lenne a Mikulásnak meg a Nyuszinak dolga-miért nálunk a szülőknek is hoztak ajándékot?, másrészt nem lennének rajzfilmek-egyre több felnőtt is néz rajzfilmet, nem?, harmadrészt akkor aludjon sötétben, persze a kislány megállapítja magában, hogy fura dolgok történnek a sötét szobában és inkább akkor kislány marad és lámpa mellett alszik.Mondjuk ez a ha nem lennének gyerekek dolog is hülyeség: minden felnőtt először gyermek volt, és minden gyerek felnő, szerintem ez egy logikusabb magyarázat a miért vannak felnőttek és miért vannak gyerekek kérdésre.

Szóval visszatérve a sötét szobára, a gyerekek velünk egy szobában alszanak még és sötétben.Soha nem féltek a sötéttől, kár ezt generálni ilyen hülye mesékkel.

Aztán jött a második szösszenet, hogyan lesz a baba?Szintén a szellemi fogyatékosnak gondolt Lola szemszögéből ismerjük meg a történetet D. Tóth Kriszta tollából.Mivel Lolának még nincs testvére, de a környezetében vannak pocakjukat simogató várandós nénik, Lola  azt hiszi, hogy pöttyös labda vagy dinnye van a ruhájuk alatt és azt simogatják.Itt jön be egyébként az írónő érdekes felfogása a gyerekekről, egyszerűen fogyatékosnak vagy bugyutának tartja őket, szerintem egy gyerek sem gondol labdára vagy dinnyére, hanem esetleg megkérdezni miért nagy a néni pocakja?És ha közlik vele, hogy ott baba van, meg te is a mama hasában voltál, akkor egyből megérti, nem hülye, tudniillik.De sajnos ez nem elég D. Tóth Krisztának, továbbmegy a hogyan keletkezik a baba témára, és nem nem a gólya hozza, hanem papa mama szereti egymást, összebújnak és a két sejtjük találkozásából lesz a baba.Mintha egy 4 éves gyerek értené hogy mi az a sejt...Egyenlőre kislányom nem kérdezett rá a témára,ha rákérdez akkor magyarázhatjuk neki...

Minden esetre tényleg nem értem, hogy attól hogy valaki kismama lesz miért gondolja hogy gyermekirodalmat alkothat?Miért kell gyerekszemszögből marhaságokat írni, ráadásul minden sztori úgy végződik, hogy anyu milyen okos, és anyunak mindig igaza van???Pontosan a 3 éves gyereknek magyarázhatjuk értelmesen, hogy mit miért ne csináljon vagy csináljon, csak azért sem fogja megtenni, mert belső késztetést érez rá, hogy ellenkezzen.Ezért hívják ezt az időszakot dackorszaknak...

A minőségi időről jutott eszembe ez a dal, a lényeget azt hiszem elég jól leírja....Nem hiszem hogy mártíromságnak, szolgaságnak, sajátt karrierünk feláldozásának kéne tekinteni a gyereknevelést, mivel 1 kisgyereket még babusgathatunk, időt tölthetünk vele, sőt szüksége is van rá.Amikor már felnő, akkor késő észbe kapni, hogy kár, hogy akkor a karrier volt a fontosabb...

My child arrived just the other day
Came to the world in the usual way
But there were planes to catch and bills to pay
He learned to walk while I was away
He was talkin' 'fore I knew it
And as he grew he said,
'I'm gonna be like you, Dad,
You know I'm gonna be like you.'

Chorus
And the cat's in the cradle and the silver spoon,
Little boy blue and the man 'n the moon.
'When you comin' home?'
'Son, I don't know when. We'll get together then.
You know we'll have a good time then.'

Well, my son turned ten just the other day.
He said, 'Thanks for the ball, Dad. Come on, let's play.
Could you teach me to throw?'
I said, 'Not today. I got a lot to do.'
He said, 'That's okay.' And he walked away and he smiled and he said,
'You know, I'm gonna be like him, yeah.
You know I'm gonna be like him.'

Chorus

Well, he came from college just the other day,
So much like a man I just had to say,
'I'm proud of you. Could you sit for a while?'
He shook his head and he said with a smile,
'What I'd really like, Dad, is to borrow the car keys.
See you later. Can I have them please ?'

Chorus

I've long since retired, my son's moved away.
I called him up just the other day.
'I'd like to see you, if you don't mind.'
He said, 'I'd love to, Dad, if I could finnnnd the time.
You see my new job's a hassle and the kids have the flu,
But it's sure nice talkin' to you, Dad.
It's been sure nice talkin' to you.'
And as I hung up the phone it occurred to me,
He'd grown up just like me.
My boy was just like me.

Tegnap az Árkád karácsonyi vásárába keveredtünk mézeskalács ház vadászatból kifolyólag (már tavaly a T-Mobilos reklám óta nélkülözhetetlen karácsonyi hozzávalónak tartom, de tavaly nem sikerült beszerezni, idén már kerestem a neten, lehet is kapni, csak a házhoz szállítása nehézkes, de szerencsére az Árkádban van egy mézeskalácsos bódé is, ahol sikerült egész jó áron beszerezni egy tündéri házikót-lehet csinálni is, rengeteg videó van róla  a neten, de nekem még nincs bátorságom belevágni, azért talán majd idén, de jó ha van egy profi mézeskalács házikó is otthon ha mégse jönne össze).

Tömeg volt, szerencsére nem a karácsonyi bódék környékén, de azért a babakocsival (benne az 1 éves kicsi) meg 3 éves nagyobbik lányommal végignéztük a karácsonyi manókiállítást (2 kompozíció volt csak), a legalsó szinten pedig megálltunk a Mikulásnál.

A színpad körbe volt kordonozva, lányom azért a színpad szélére került, miközben 2 krampuszlány mézeskalácsokat oszotgatott és ki tudja milyen logika alapján pár gyereket a színpadra terelt.Közben egy szervező a színpadnál kiáltozott, hogy 5 óra (gondolom addig tart a Mikulás műszakja).A Mikulás jelmeze rendben lett volna, de srác személye,háát...Gondolom ő poénnak fogta fel a dolgot és ő volt benne a stand-up komedista, mert kissé gunyoros, kényeskedő hangon először közölte, hogy nem lát, majd a soron következő gyerek képébe tolt egy mikrofont mondván, hogy énekeljen valamit.Amikor a gyerek nem akart, akkor azt  mondta neki, hogy nem akarsz énekleni, nem csodálom, így is jó azért nesze itt egy mézeskalács...Szerencsére kislányom sarkonfordult mielőtt a mókás Mikulás a mikrofonhoz terelte volna, közölte hogy ő nem akar odamenni:)))De azért párommal továbbra is ott maradt és nézte a fejleményeket, míg én a mézeskalács ház után rohangásztam.Később a kajálda mellett láttam a Mikulást még mindig jelmezben, egy fiatal csaj kapaszkodott bele nevetve és közölte, hogy az év legjobb vicce, hogy te vagy a Mikuás...előtte a 2 krampuszlányt karonfogva nevetgélt a Mikulás.

Hazafele elmondtuk a gyereknek, hogy ez csak álMikulás, felbérelt valakit az üzletközpont, a valódi Mikulás december 5én éjszaka jön, de sietnie kell, hogy minden gyereknek tudjon ajándékot vinni, így nem lehet vele találkozni.Csak az emberek a Mikulás iránti tiszteletből néha beöltöznek Mikulásnak (a bugyuta TV reklámokban is).

Minden esetre jó lenne, ha jobban odafigyelnének, hogy ki legyen a Mikulás (a munkahelyemen pl. 1 részeges dolgozó öltözött be régebben), mert sok helyen a poénból, esetleg csak a pénzért beöltöző Mikulások öröm helyett csalódást okoznak csak a gyerekeknek....esetleg még félni is fog a gyerek a Mikulástól...

Nem tudom milyen szabályozás készül, de tartok tőle, hogy spórolni akarnak most már a szüléseken is.Mert bár olcsó lenne, de végül is szülésből van feltehetően a legtöbb darabszámra, amit a TBnek ki kell fizetni.Valahol olvastam, hogy 100 rugó a sima szülés, 200 a császár, és akkor még ugye a baba ellátása (ha jól emlékszem 60 ezer szereplet a papíron)+ a kismama 72 órás kórházban tartózkodása.Mennyivel olcsóbb az otthonszülés (akkor semmit se kap a kórház).

Persze külföldön bevált, meg én is olvastam a A szülés ahol én irányítok c. amerikai csodakönyvet, ami szép és jó egy sima szülésnél esetleg, de igen ostobának tartom a vessünk el minden orvosi segíséget és térjünk vissza az őskorba nézetet, melyet a könyv sugall.A könyv szerint tudniillik a kismama meg az orvosi beavatkozások a hibásak a császárba végződött szülésekért, ami ugye a könyv írója szerint a babának életre szóló traumát okoz.Hát igen, csak inkább éljen a baba traumával, mint hogy egyáltalán ne legyen lehetősége az életre.Tudniillik van téraránytalanság (magzat feje nem illeszkedik be a szülőcsatornába), rátekeredhet a köldökzsinór a baba fejére, meg ugye ha a baba medencevégű fekvésben van (igen akkor meg lehet szülni természetesen is, csak nagyobb a rizikó)...szóval ilyenkor a császár a gyors, biztos megoldás.Régen ilyenkor meghalt mind a mama, mind a baba (esetleg csak a mama, vagy csak a baba).Persze ez biztos elenyésző százaléka a szüléseknek, de ha pont a te szülésed ilyen, akkor rengeteget számít...

Szóval: ha otthon komplokációk merülnek fel:

1. hogy nézik a baba szívhangját?

2.hogy ultrahangozzák szükség esetén?

3.hogy adnak be oxitocint szükség esetén?

4. hogy adnak be epidurális érzéstelenítést szükség esetén (lehet hogy szülés közben jön rá a kismama mégse bírja a fájdalmat)

5. hogy végeznek el egy császárt adott esetben 10 percen belül?

Még ha az ajtó előtt áll is a mentőautó, egy vajúdó nőt elég nehéz időben kórházba juttatni (ha csak arra gondolunk mennyi idő, amíg a 10.ikről hordágyban leviszik).

Ha a babával van gond:

1.otthon hogy élesztik újra?

2. egyáltalán ki vizsgálja meg?

Aztán közvetlen szülés után felmerülő kérdések:

a kismamát ki gondozza?Naponta kijár az orvos?

a babát ki vizsgálja?Naponta beviszik a kórházba?

ha a baba besárgul,hogy kezelik?

ki mutatja meg a kismamának a szoptatást, pelenkázást, stb.?

Engem jobban megnyugtat, hohy a kórházban bármi van velem vagy a babával, rögtön tudnak segíteni.

Persze megnyugtatóbb a szüléshez az otthoni légkör, csak ilyenkor az merül fel bennem, hogy egyrészt a kórházak törekszenek az otthoni légkör kialakítására (otthonos szülőszoba, kád, labda, bevihetsz zenéket, ott lehet a hozzátartozó, stb.), másrészt ahogy egy műsorvezető a napokban mondta, a saját kényelme nem ér meg annyit, hogy emiatt a babát veszélyeztesse...

Persze, mindenki ott szül ahol akar, csakhogy itt a gyermek életéről is szó van.Tudtommal a saját gyermekünk életének veszélyeztetése bűncselekmény,tehát ha a gyermek biztonsága a cél, akkor el lehet viselni a kórházban töltött pár napot illetve a kórházi beavatkozásokat...

Szeretem a tehetségkutatókat nézni, már csak azért is, mert azt a gyerkőcök is nyugodtan nézhetik (azért a különböző helyszínelős sorozatokat nem örülnék ha látnák), meg jó izgulni a versenyzőkért.Persze itt is a kapcsolatokkal rendelkezők jutnak be, nem feltétlen a legtehetségesebbek szerintem.Minden esetre a kismama bejuttatása meglepett.

Eleve gáz nekem a leányzó, elvégre valahol kifejtette, hogy félvér kisgyereket akart, ezért ment egy fekete férfihoz feleségül.Végül is persze ez is egy jó indok, ha sok gyereket akar, még tartós házasság is lehet...

Aztán ez a magyarul nem beszéló férj adta be a kismama jelentkezési lapját az X faktorba (nem tudom ki töltötte ki a magyar nyelvű lapot), és a 9 hónapos kismama vidáman járt a válogatásokra.Nem tudom, hogy a mikrofonba énekelt hangosabb dalok jót tesznek e a babának, de tételezzük fel, hogy igen...Minden esetre még ha külön szobában is van az újszülött babával az X faktor házban, akkor is egész nap rohangálnia kell (nem csak fellépések vannak, hanem próbák, énekórák, smink, fodrász, riportok, stb.), dehát addig a nagymama vigyáz a csecsemőre.Szerencsére a baba éjféltől reggel 7ig alszik, ha a kismamának dolga van, előtte megeteti a kicsit, amúgy meg lefeji a tejet.

Ez szép és hihető annak aki nem szoptatott életében, tudniillik egy újszülött baba kb.2-3 óránként szopik.Azaz annyi idő alatt telítődik a mell, tehát 2-3 óránként vagy le kell fejni, vagy meg kell etetni a babát.Szóval akkor éjjel egyszer csak fel kell kelnie a mamának, meg ha napközben több mint 3 órára kell elmennie, akkor hl feji le a tejet?(Maga a lefejés talán hosszabb ideig tart mint a szoptatás, és akkor a tejbelövellésről még nem beszéltünk, még a 2. kislányomnál is, az első 2 hétben akár 30-40 percet is mellen volt a kicsi).Na meg persze azért talán jobb a babának (már ha a mamának van teje) ha direkte szopizik és nem cumisüvegből.

De a legszebb az egészben, hogy a kismama a gyerekért csinálja az X faktort, mert ugye így büszke lesz rá a kicsi.

Szerintem egy mamának az első 6 hónapban csak a gyereke mellett van a helye, ezt talán az X faktor stábjának is be kéne látni, meg persze a 19 éves leányzó is indulhatna akár jövőre az X faktoron, mert tehetségkutató évente van (és van is még rá ideje bőven), míg a kislányától távol töltött időt soha nem lehet bepótolni...

Tegnap este fél 7 körül értünk a közeli játszótérre, a 2 hintát 2 kamasz foglalta el éppen.Kislányom addig a rugós játékon játszott, majd megjegyezte, hogyha a bácsi meg a néni elmennek akkor majd ő hintázik.Maradtak, 10 perc után feladtuk(miközben egy 2 éves forma fiúcska a babakocsit mancsolta a homokos kezével, rászóltak ugyan meg én is mondtam,hogy a kicsi alszik,de a gyerek csak addig tappancsolt, míg kisebbik lányom felébredt, szerencsére hamar visszaaludt, de ez az esemény megváltoztatta azt a hozzáállásomat, hogy ne szóljunk rá más gyerekére...) és elindultunk hazafelé.Amúgy padok is vannak a tér körül, arra is rá lehetne ülni, de nyilván a 2 tizenévesnek a hintán esett jól a beszélgetés (amit gyerekeknek készítettek amúgy...), biztos ez kimaradt gyerekkorukból...

Ma délelőtt kamaszok valóban nem voltak, helyette egy 2 és fél éves kislány a nagymamájával.Nem tudom miért, de a kiscsajnak az az ötlete támadt, hogy az én kislányom is csúzdázzon.A kislányom mostanában nem szeret csúzdázni, csak a hintáért meg a rugós játékért van oda.Nagymama először próbálta a kislánnyal közölni, hogy az én leánykám nem akar csúzdázni, de a kiscsaj kötötte az ebet a karóhoz.2szer én is megkérdeztem gyermekemet a csúzdáról, nemmel válaszolt, így hinta után ment a rugós játékra.Az idegen kislány erre odajött, hogy szálljon le.Szóltam gyermekemnek, hogy adja át a helyét az idegen kislánynak, ő készségesen le is szállt.Kiderült, a kiscsaj megint csak azt akarta, hogy az én leánykám is csúzdázzon.És ekkor változott meg a nagymama viselkedése, a leányomhoz fordult és rábeszélő hangon közölte vele, hogy akarsz csúzdázni, ugye?Majd a mama fogja a kezed...Szerencsére ekkor megjelent a kiscsaj anyja, és menniük kellett hozzá a kocsihoz...Nem értem, 1. miért mondja meg a kislány, hogy az én gyerekem mit akarjon???2.a kedves nagymama miért adja be a derekát?Miért nem lehet megmondani a gyereknek, hogy ne írja elő, hogy más mit csináljon?És akkor csodálkozunk, hogy a kis akarnokokkal később nem lehet bírni?

talán el sem hiszem, ha nem a saját fülemmel hallom.A közeli játszótérre vittük hintáztatni a nagyobbik lányomat, mikor is jól öltözött pár jelent meg a 2 gyermekével a téren.A nagyobbik gyerkőc másfél-két éves lehetett, a picit a mamája még hordozóban vitte.Apuka gondosan mkézes mázos hangon végigkérdezte a totyogót, hogy mivel szeretne játszani.A gyerek a rugós delfinnel játszott, meg vagy 2szer lecsúszott a csúszdán (apu végig fogta).Eközben apu anyu derűsen elbeszélgetett arról, hogy a totyogó otthon hogy hintázik, meg midig fordítva ül fel a rugós játékra.Majd egyszercsak anyu észrevette, hogy letört a rugós delfin szeme, és hirtelen hangnemet váltott: ki volt az a barom, aki letörte a delfin szemeit?Mire apu:biztos a köcsög gyerekek akik idejárnak.Kedvem lett volna megszólalni, hogy kik a köcsög gyereke?Az ő gyerekük is, elvégre most épp ő is itt játszik, vagy az összes többi gyerek?

És egyáltalán ha nem a gyerekhez beszélnek, nem hallja?Mert sajna én is néha használok rondább szavakat a gyerekek előtt, de általában csak nagy felindultság hatására.Másrészt meg ahogy megnéztem,kis gyerek biztos nem törhette le azt a műanyagot, valószínűleg vagy nagyobbak voltak vagy felnőttek (a homok tudniillik csikkekel van tele)...

Gyerekkoromban nekünk is volt vagy kettő 3 darabos készlet, a mintájukra emlékszem, meg, hogy fent voltak a polcon.Én azt hittem, itthon vették a szüleim, de apu felvilágosított, hogy a Szovjetúnióban vette anno.

Az egyik reklámban szerepeltek matrjoska babák és 2 és fél éves kislányom egyből felfigyelt az egymásba rakható babákra, így elkezdtem az interneten kutakodni, hol lehet kapni.Játékboltokban sehol, találtam egy orosz szuvenir boltot, de  a belvárosban van, és bár van webshop is, a házhozszállítás drága meg nem egészen világos, hogy melyik terméket száááítják ki (1 kódnál pl. 2 sorozat volt lefotózva 2 színben).Maradtak az aukciós oldalak, az egyik aukción rámlicitáltak, de aztán sikerült egy 7 darabos eredeti orosz matrjoska baba szettet szerezni.3 napja házhoz is érkezett a csomag, szép virágokkal díszített fababák (nekünk is hasonló volt).A kislányom azóta órákat játszik vele, pedig eleinte annyira nem is lelkesedett a matrjoska baba vásárlásért.Először nehezebben rakta össze, most már pillanatok alatt.Persze lehet kapni műanyag egymásba rakható dobozkákat, de mégiscsak a matrjoska baba az igazi, szét kell szedni, meg össze is kell rakni a babákat, az egymásba rakosgatáson kívül meg persze azért jóval mutatósabbak a műanyag dobozkáknál...Kár, hogy játékboltokban nem kapható, mert bár orosz találmány de igen jó játék:)))))

Talán mert szeretjük a kiszámíthatóságot, meg ha kiderítjük a dolog okát, akkor biztosan hamarabb találunk megoldást.Amiben van igazság,de nem feltétlen a gyermeknevelés terén, hiszen ez magában rejt egy igen komoly veszélyt: mi projektáljuk a gyerekre a viselkedésére adott magyarázatunkat, pl.ha elkezd időnként  hisztizni a 2,5 fél éves gyerkőc, akkor sokan azt mondják, hogy fel akarja hívni magára a figyelmet, vagy féltékeny a kistestvérére, és foglalkozzunk vele többet, meg magyarázzuk el neki, hogy a kicsivel is kell foglalkozni.És ha leülünk neki elmagyarázni, akkor esetleg valóban féltékeny lesz, pedig ez eddig eszébe sem jutott....Lehet, hogy ő sem tudja, miért ordít időnként, esetleg csak valamiért nem érzi jól magát és ez nála így jön ki, elvégre a felnőtteknek is vannak "rosszabb" napjaik, amikor semmihez sincs kedvünk...

Egyébként ebben az országban, talán az isoklarendszer miatt is, senkit nem érdekel a gyerek személyisége, egyszerűen skatulyáznak.És ez már pici kortól elkezdődik: a védőnő táblázatok alapján nézi a gyerek súlyát (holott önmagához mérten kellene, ha egészséges, boldog baba, nem mindegy, hogy picivel kevesebbet vagy többet nyom e az "átlagnál"?), ki tudja milyen szabályok szerint nézik, hogy mikor mit kell a babának csinálni (átfordulás, felülés, mászás, járás), és ha esetleg eltér az átlagtól, rögtön fejlesztő pedagógushoz lehet küldeni, ami egy új, szép virágzó üzletág.Elvégre ki ne akarná, hogy egészséges legyen a gyermeke bármi áron?Most már iskolába sem olyan egyszerűen engedik a gyerekeket és a kicsit nyugtalanabb gyerekre rögtön ráfogják, hogy hiperaktív.

És sajna egyre több szülő hallgat a tudományos gyermeknevelés "szabályaira", ahelyett, hogy a saját ösztönére hallgatna.(Pl. az okos védőnő tanácsára felébreszti a babát éjszaka enni, aztán a totyogót később hónapokba telik leszoktatni arról, hogy éjszaka felkeljen-saját tapasztalatból tudom, sajna én is ébresztgettem a  kislányomat, meg minden szoptatás után mértük és ha nem evett eleget, akkor újra mellre helyeztem, a végén már ordított etetésekkor, aztán 1 éves korára megjött az étvágya).Nagyanyáink sem tájékozódtak a védőnőnél, mégis felnőttek a szüleink.Meg én sem emlékszem gyerekkoromban túl sok vizsgálatra,  nálunk egyáltalán nem voltak hiperaktív gyerekek, "rosszak" (mármint a tanár szerint) igen, de őket csak rossz magaviseletűnek tartották és esetleg több intőt vittek haza.....

De a régi rendszer és az új elvek egy dologban megegyeznek: minél kezelhetőbb gyereket akarnak, óvodában aludjon délután, ne verekedjen, iskolában ne unja látványosan az órát, stb.Gyerekkoromban mintadiák voltam: jó jegyek, jó magaviselet, a tanárok soha nem említették, hogy kevés barátom van az osztályban.A sportról sem beszéltek sokat (nagyon béna voltam testnevelésből), egyszerűen az osztályfőnököm a többi jó jegyemre való tekintettel beszélt a tesi tanárral, hogy adjon jobb jegyet.Mai szemmel azt mondom, inkább külön sportfoglalkozásokra járást javasolhattak volna.

Aztán egy angol nyelvű és rendszerű iskolába kerültem külföldre, ahol bár a tananyag messze kevesebb volt az itthoninál (illetve mindent csak egyszer tanítottak meg, nem tanították többször a történelemt mint nálunk általánosban, majd részletesebben  középiskolában), a tanárok minden gyerekről külön írásos jellemzést adtak az osztályzatok mellett, melyben részletesen leírták észrevételeiket (rólam pl. azt, hogy jobban is beilleszkedhetnék az osztályba és esetleg kevesebbet kéne a tanulásra koncentrálni), persze kis létszámú osztályok voltak és a magyar rendszerrel ellentétben hosszabb szünetek a tanórák közt (3 órát egyben tartottak 1 teremben, így 2 háromnegyed órás szünet volt naponta).Minden esetre ennek a 2 évnek köszönhetem, hogy a középiskolában már jóval több időt töltöttem az osztálytársaimmal is, nemcsak a könyveimmel.

A kislányom 2 és fél éves, és bár sokat olvastam a 2 évesek érzelemkitöréseiről (sírás, hiszti), reménykedtem, hogy megússzuk a dolgot.Aztán egyik napról a másikra bizony megjelentek a sírások, először könnyebben meg lehetett nyugtatni, aztán egyre nehezebben.Sajnos volt, hogy elvesztettem a türelmem és megemeltem a hangom, vagy ha nem akart felöltözni, egyszerűen felöltöztettem, de csak rosszabb lett a dolog, hevesebben sírt, kapálózott.Ha kedvesen megkérdeztük mi baja, akkor sem hagyta abba a bőgést.

Gőzöm nem volt, mit lehetne tenni, az mégsem állapot, hogy minden séta előtt órákat könyörögjek, hogy öltözzön...És ekkor, ahogy lenni szokott néha, hirtelen az egyik reggeli TV műsorban figyeltem fel egy gyermekpszichológusnővel folytatott beszélgetésre, ahol ez volt a téma.És végre a szokásos, értsük meg a gyereket, nyugtassuk meg szöveg helyett konkrét tanáccsal szolgált a hölgy: próbáljuk megnevettetni a gyereket.Pl. azzal, hogy zavarjuk el együtt a hiszti manót.Mert gondoljunk bele, hogy a gyerek amikor hisztizik dühös, máshogy nem tudja levezetni a dühés és ilyenkor csak olaj a tűzre, ha megsimogatjuk a fejét, hogy minden rendben van, vagy uram bocsá kiabálunk vele.El kell neki mondani, hogy tudjuk, hogy dühös és a hiszti manó mesével megnevettetni.Aznap reggel természetesen ismét sírt valamiért és legnagyobb meglepetésemre a hiszti manó említésére elnevette magát és többször együtt kellett integetnünk a hiszti manónak.Az eltelt pár napban működött a dolog:)))

De talán nem is a hiszti manó tette a csodát, hanem az egy csónakban evezünk szemlélet:rájöttem (persze mondani könnyű, a gyakorlatban kivitelezni nehezebb), hogy türelemmel és megértéssel kell a kislányomhoz közeledni és  egyenrangú félként kezelni, nem rosszcsont kölökként aki engem akar kiborítani ismételten.Pedig néha könnyebb a dühünket is a gyereken kitölteni vagy magunkat sajnálni, nehéz elfogadni, hogy a gyereknek sem könnyű, nem jókedvében hisztizik.

Elmondtam neki, hogy nekem is néha nehéz és régen én is hiszitztem, de leszoktam róla:)), és sokat segít azzal, ha gyorsan felöltözik, meg akkor többet sétálhatunk, több idő jut a játékra, stb.